A は szócskával ki lehet emelni a mondat összes szavát is:
いもうと は 三時
（さんじ） に は へや で は テレビ は 見ていました
（みていました）。
Ilyenkor a legelső kiemelt szó lesz a téma, és furcsa mód annyira nem is lesz fontos. A legfontosabb szó az, amelyik ki van emelve, és a legközelebb áll az igéhez. A téma természetesen továbbra is fontos, hiszen vagy ő követi el az utána említett szörnyű tettet, vagy legalább is köze van a dologhoz. (És nem is mindig cselekvésről van szó.)
Sajnos sehol se találtam még elfogadható fordítást a fenti mondatra. A következő pár sorban megpróbálom bemutatni, hogy ez hogy is működik (szerintem!):
- いもうと が 三時（さんじ） に へや で テレビ を 見ました（みました）。 "A húgom háromkor tévét nézett a szobában." Egyszerű esetben semmi sincs kiemelve, és az alany, és valószínűleg a többi szó most került szóba először.
- いもうと は 三時（さんじ） に へや で テレビ を 見ました（みました）。 "A húgom nézett a szobában háromkor tévét." Ha ki akartuk emelni, kiről szól a mondat, ez a fordítás megfelelőnek látszik. Viszont ha pusztán az alany a téma, mert korábban szóba hoztuk, az első mondat fordítása természetesebbnek tűnhet.
- いもうと は 三時（さんじ） に は へや で テレビ を 見ました（みました）。 "A húgom háromkor nézett a szobában tévét." Az idő ki lett emelve. Az alany lehet egyszerű téma, de tekinthetjük kiemeltnek is. Ez csak a szándékunktól függ. Kiemeléskor gondolatban az lehet a háttérben hogy: "Sokan néztek tévét, de az én húgom és nem másé pontosan háromkor nézte!". Figyelem: ez nem a mondat fordítása! Ráadásul nincs is húgom...
- いもうと は 三時（さんじ） に は へや で は テレビ を 見ました（みました）。 "A húgom háromkor a szobában nézett tévét.". Annyival kiegészítve az előző mondat mögötti gondolatot, hogy tíz tévé van a házban, és ebből kilenc a tetőn.
- Erre már nem írok fordítást, de ha még a tévé is ki lenne emelve, akkor felmerülne a kérdés, hogy még mit lehet nézni otthon. Visszhangozva hallom: a falat...
Már volt szó a következőről, de azért megemlítem újra:
私
（わたし） は あたま が いたい です。 "
Fáj a fejem." A japán beszédben elég gyakori, hogy előbb megnevezik a témát, és utána mondanak egy tulajdonságára valamit.
Írhatnám azt is, hogy:
私
（わたし） の あたま が いたい です。 Ugyanazt jelenti, de az előző japánosabban hangzik.
Természetesen ha a téma már adott, egy egyszerű "あたま が いたい です。" is megteszi. Ez tökéletesen megfelel az elhagyható témával kapcsolatos szabályoknak. A témával viszont van egy probléma, ami megnehezíti a mondatok értelmezését, ha még nem vagy elég gyakorlott.
魚
（さかな）は食べます
（たべます）。 "
A hal eszik." vagy "
Halat eszek." Ebben a mondatban nehéz megmondani, hogy a téma tárgy vagy alany, mivel a は mindkettőre vonatkozó szócskát helyettesítheti.
Próbáld értelmezni a következő szöveget.
川
（かわ）に魚
（さかな）が沢山
（たくさん）います。
魚
（さかな）は食べます
（たべます）。
私
（わたし）はレストランに行きます
（いきます）。
野菜（やさい）がきらいです。
魚
（さかな）は食べます
（たべます）。
Azért fordítást is adok:
"
A folyóban sok a hal."
"
A halak esznek."
"
Én étterembe megyek."
"
Utálom a zöldséget."
"
Halat eszek / Halat fogok enni." Az előző mondat után nyilvánvaló, mi a は szerepe. Anélkül zavaros lenne. Ez valahogy úgy hangozhat egy japán hallgató számára, hogy "a zöldséget utálom, de a halat megeszem."
Ha azt írtam volna utolsó mondatként, hogy 魚
（さかな）が食べます
（たべます）。 akkor más lett volna a helyzet. Úgy lehetne lefordítani, mint a második mondatot. Kicsit nehéz ez, de meg lehet szokni.
A は nem minden esetben az alany, és előfordul, hogy a mondat jelentése csakis a szövegkörnyezettől függ. Sőt, ez szinte mindig igaz. Ha valaki hozzád vág egy mondatot, hogy fordítsd le, ez sokszor nem lehetséges az előzmények ismerete nélkül.
Az eddigiekből következik, hogy a が valami új dolgot vezet be. Éppen ezért, ha valami létezéséről akarsz beszélni, akkor azt érdemes használni.
- にわ に 花（はな） が いっぱい あります。 "A kertben rengeteg virág van."
- ホテル に おきゃくさん が います。 (おきゃくさん okyakusan - vendég) "A hotelben vendégek vannak.". (Egy alkalmazott おきゃくさま-t mondana inkább.)
- えき に でんしゃ が あります。 "A pályaudvaron vonatok vannak." Ezzel szemben:
- でんしゃ は えき に あります。 "A vonatok a pályaudvaron vannak." Itt esettől függően lehagyható a téma, ha valószínűleg a vonatokról volt szó.
Az utolsó mondatnál a szórend is megváltozott. A japán elég laza nyelv, mert az igén kívül a többi szót majdnem szabadon rakosgathatod ide oda. Kivétellel találod szembe magad a például létezést jelző igéknél (ある, いる), ahol az alanynak közvetlen az ige előtt kell lennie, amikor az csak alany és nem a téma. A legegyszerűbb ha megjegyzed, hogy közvetlenül a létige előtti alanynál が szerepel, "messzebb" pedig は.
Amikor egy mondatot használsz körülírásként (ahogy azt az
50. leckében bevezettem), akkor a belső, körülíró mondatban sosem állhat a は téma jelölőként, csakis a が. (Más esetben egyébként előfordul.)
- 私（わたし） は せんしゅう くつ を 買いました（かいました）。 "A múlthéten cipőt vettem."
- アニタさん は 私（わたし） が 買った（かった） くつ を もらった。 (もらう morau - kap, elfogad) "Anita az általam vett cipőt megkapta / átvette." vagyis "Anita elfogadta a cipőt, amit én vettem."
Természeti jelenségeknél nem mindegy, hogy は-t vagy が-t használsz. Attól függ a fordítás:
- 雪（ゆき） が ふっています。 "Esik a hó.". Ez egy éppen bekövetkezett jelenséget ír le.
- 雪（ゆき） は ふります。 "A hó esik.". Ez egy általános igazságot fejez ki, ami mindig igaz, nem csak most. (Az általános igazságok pedig nem nagyon szeretik a folyamatos alakot, hisz nem éppen történnek, hanem általánosan.)
