Ahogy a tagadásnál, úgy ennél az alaknál is ragot kell használni. Megint csak máshogy működik ez a "valódi" és a "főnévi" melléknevek esetében, de mind a két eset nagyon egyszerű.
Minta valódi melléknevek esetén: mntかった (vagyis a melléknév töve + katta). Továbbra is az az udvarias, ha odabiggyeszted a です létigét a mondatok végére ez után az alak után. Furcsa, de nem a です múltidejét használják ilyenkor a japánok.
Példák:
- あたま が いたかった です。 "Fájt a fejem."
- いそがしかった です。 (いそがしい isogashii - elfoglalt) "Elfoglalt voltam."
- 「せんそう と へいわ」 は おもしろくなかった です か。 (せんそう - háború, へいわ - béke, おもしろい omoshiroi - érdekes, izgalmas) "A "Háború és béke" nem volt izgalmas?" Itt az "érdekes" melléknév tagadását tettem múltidőbe (mivel a tagadást lehet tovább ragozni, nem a múltidőt). おもしろい → おもしろくない → おもしろくなかった
Főnévi meléknevek esetén sem túl bonyolult a képlet.
Minta: mnt だった - (A melléknév töve itt a な előtti részt jelenti.) Udvarias alakban a tő után でした lesz. Ez megegyezik a です "ige" udvarias és kevésbé udvarias múltidejével, de továbbra is inkább az előtte álló szó részeként érdemes rá gondolni.
Példák:
- この へや は きれい でした。 "Ez a szoba tiszta volt."
- しゅくだい は かんたん だった。 (しゅくだい - házi feladat) "A házi feladat könnyű volt."
Két melléknevet még nem írtam, pedig fontosak:
| わるい (warui) | rossz |
| いい / よい (ii/yoi) | jó |
A わるい-ban semmi különös nincs. Az いい többnyire ebben az alakjában szerepel, viszont ragozni csak a よい alakot szokás. Emellett a よい választékosabb is.
Tehát:
- いい。 "Jó."
- よくない。 "Nem jó."
- よかった。 "Jó volt.". Ez azt is jelentheti, hogy "Szerencsére... (pl. nem lett nagyobb baj)."
- よくなかった。 "Nem volt jó."
Megjegyzés: Az igék negatív alakjának a végén szereplő ない-val az igéből melléknév lesz. Ilyenkor a melléknevek szabályai szerint lehet őket tovább ragozni, pl. múltidőbe tenni. Furcsa, de ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése