2006. április 5., szerda

19. A téma, が

Azt ígértem, írok a が szerepéről is. Nem lehet pontosan értelmezni, mert a magyarra fordított mondatokban nehéz megkülönböztetni a は szerepétől. Mégis jelentősége van, hogy melyiket írod, vagyis, hogy melyiket írhatod egyáltalán. A téma fogalmát jobban körbe kell járni, hogy ezt megérthesd, úgyhogy most sok duma jön.

Ahogy először is írtam, a は a témát jelzi a mondatban. A téma jelölő nyelvtani fogalom pár távol-keleti országon (név szerint Japánon és Koreán) kívül sehol a világon nem honosodott meg. (A téma fogalma létezik más nyelvekben is, pl. a magyarban) Ez egy cseppet megnehezíti a megértését, de a magyarázatát is. Valószínű, hogy ha kezdőként megkérdezel egy japán tanárt, azt fogja mondani, hogy ennek a megértéséhez előbb sok másról még tanulnod kell, és valljuk be, ez a "magyarázat" elég idegesítő.

Én nem mondok ilyeneket, inkább magyarázok. Nekem megadatott az a luxus, hogy nem kell azonnal mindent megértened, hisz vissza tudsz ide nézni máskor is. (;・ω・)

Megjegyzés: A leckékben használt téma (topik) szó nyelvtani fogalom. Nem vagyok se nyelvész, se nyelvtanár, ezért nem vállalom a felelősséget, ha a következő magyarázat nyelvészeti szempontból kifogásolható lesz! (Némi segítséget találsz itt a témát/topikot illetően. Ráadásul a magyar nyelvvel kapcsolatosan!)

Megpróbálom példákkal leírni ezt az amúgy nehezen felfogható fogalmat. Minden értelmes leírásban és beszélgetésben a beszélő/író/olvasó/hallgató (szóval a résztvevők) legalább rövidtávú memóriájában megmarad a leírtak vagy elhangzottak egy része. Amikor egy mondat után jön egy következő, nem kell megismételni minden egyes mondatrészt.

Például:
"Elpusztult a teknősöm, pedig csak négyszázötvenkét éves volt. Tegnap még olyan vidáman ugrándozott, amikor rázártam a mosógép ajtaját."

Az első mondat aláhúzott része az, amiről a második mondatrészben és a második mondatban is szó van, mégsem kell megismételni. Ez a fajta kihagyás számunkra teljesen természetes és a japán nyelv ebben nagyon hasonlít a magyarhoz. De nézzük a következő mondatot:

"Ez a teknős ráadásul a múltkor golyóállóra cserélte a páncélját."

Amikor újra megjelenik a kihagyott rész egy új mondatban, akkor nyomatékosabbnak hat. Nem tudom, ezt hogy kellene nyelvtanilag megmagyarázni, de az biztos, hogy ha valami ott él az emlékezetünkben, és teljesen nyilvánvaló, hogy róla volt szó az előző ötven mondatban, és róla van szó továbbra is, akkor ő a téma. A legelső mondatban nem élt az emlékezetünkben, ezért ott nem nevezhető témának. (Nekem sem, hisz nyilvánvalóan nem gondoltam végig, amikor leírtam o:) )

Lehetséges ilyenkor, hogy egy hirtelen gondolat teljesen kitéríti az eddigi témát:

"Aztán ott van a hold, ami sajtból van és idáig bűzlik, ráadásul átlátni a lyukakon."

Ekkor a főhősünk észbe kap, és visszatér a kedvenc négylábújához:

"Azt még elmondom, hogy a teknősöm még azelőtt megmutatta, hogy csak játszotta a halottat, mielőtt lehúztuk volna a wc-n."

Róla már volt szó két mondattal korábban. Azért kellett ismét leírni, mert egyébként én se tudnám, miről beszélek, de ilyenkor már megalapozott témának tekinthető, hisz nemrég volt szó róla.

Ezt az egész badarságot a japán nyelvtanra lefordítva, a legelső mondatban az aláhúzott rész az alany, amit a が követ. Még nem létezett megalapozott téma (ez itt a lényeg!). A többi mondatban viszont a は természetesebb választás az aláhúzott rész után, mert azokban az már témának számít. (Még akkor is, ha éppenséggel a téma egybeesik az alannyal.) A második mondatban nem szerepelt, mert nyilvánvalóan róla volt szó. A harmadik mondatban nem volt témaváltás, csak nyomatékosítás miatt írtam ki, az utolsó mondatban pedig pusztán vissza kellett hozni a korábbi, már ismert témát.

Röviden összefoglalható a téma fogalma. A mondat témája az, ami a befogadó személy fejében még frissen él. Nem csak mellékes információként, hanem úgy, mint a (nem nyelvtani) téma. Ez a szabály közel sem teljes, de ilyen jellegű téma a magyar nyelvben is létezik. Ami a japán nyelvben különleges, hogy ha ez a téma megjelenik, akkor jelölni kell a は téma jelölő szócskával. Erre egyébként azért van szükség, mert a japán nyelvben más is lehet a téma, nem csak az alany.

Mégegyszer leírom a korábbi mondatokat egyenként, némi magyarázattal:

- "Elpusztult a teknősöm, pedig csak négyszázötvenkét éves volt.". A teknős itt az alany, és japánul a が szócska követhetné. Vagy most hallasz a teknősömről először, vagy egész nap másról volt szó, és nem értenéd, hogy épp mit akarok, ezért nem téma.

- "Tegnap még olyan vidáman ugrándozott, amikor rázártam a mosógépet.". Ebben a mondatban nem szerepel a téma, de valahol érezni, hogy ott van a levegőben.

- "Ez a teknős ráadásul a múltkor golyóállóra cserélte a páncélját.". Ugyan semmi szükség nem lett volna rá, de előráncigáltam a témát a levegőből. Ő az alany, de mivel japánul ő a téma is, ezért a は szócska követné.

- "Aztán ott van a hold, ami sajtból van és idáig bűzlik, ráadásul átlátni a lyukakon.". Ennek a mondatnak semmi köze az eddigi témához. És még idétlen is.

- "Azt még elmondom, hogy a teknősöm még azelőtt megmutatta, hogy csak játszotta a halottat, mielőtt lehúztuk volna a wc-n.". A korábbi téma visszakerült a köztudatba. Fontos, hogy ismét a téma szerepében, így a は szócska követhetné. Továbbra is ő az alany, de a téma elsöprő erejű.

- "Na de ami a holdat illeti, miért nem kék sajt?". A hold az első mondatában nem feltétlen, de itt már mindenképp a témának számít, ezért utána is csak a は állhat.

Nem kell leragadnod itt a wa-ga, tárgy-vagy-téma kérdésénél. Jó pár szabály megkönnyíti a szócskák használatát, amikre még nem térek ki, mert nem akarom bonyolítani a dolgokat. A rossz hír az, hogy nem csak a téma esetén kell a は-t használni, és bizonyos helyzetekben a が be van betonozva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése