Szavak

Ha már itt tartunk, írok igéket is. A ragozás miatt fontos, hogy pontosan mi a szó töve, és melyik részét kell megváltoztatni. Éppen ezért, ha -iru vagy -eru a szó vége, de csak az -u végződés változik, azt vastagított nagy U betűvel jelezni fogom. A többi -u végű igénél nem emelem ki a végződést.

する (SURU)	csinál
くる (KURU)	jön
いく (iku)	megy
あるく (aruku)	gyalogol, sétál
はしる (hashirU)	fut
のむ (nomu)	iszik
たべる (taberu)	eszik
よむ (yomu)	olvas
かく (kaku)	ír
みる (miru)	néz
みせる (miseru)	megmutat
わかる (wakarU)	meg van értve, tudott dolog*
とまる (tomarU)	megáll
あそぶ (asobu)	játszik
ねむる (nemurU)	alszik
まなぶ (manabu)	tanul
おしえる (oshieru)	tanít
まつ (matsu)	vár
きく (kiku)	hall, hallgat
しぬ (shinu)	meghal
たのむ (tanomu)	kér valamire
たたかう (tatakau)	harcol
つづく** (tsuzuku)	folytatódik
かう (kau)	vesz
うる (urU)	elad
きる (kirU)	vág
きる***,**** (kiru)	visel
もつ (motsu)	tart, fog
およぐ (oyogu)	úszik
はこぶ (hakobu)	visz, cipel
たつ (tatsu)	áll
すわる (suwarU)	ül, guggol
いきる (ikiru)	él
あける (akeru)	kinyit
しめる (shimeru)	bezár
とぶ (tobu)	ugrik, repül
やくす (yakusu)	lefordít
はなす (hanasu)	beszél
ころす (korosu)	öl
たすける (tasukeru)	megment
てつだう (tetsudau)	segít

* VIGYÁZAT! Magyarul a わかる (wakaru) szó a felfogóra vonatkozik (megért), japánul viszont a felfogott dologra (meg van értve), ezért nehéz lefordítani.

** A つづく (tsuzuku) szó második írásjele a づ, amit ugyanúgy zu-nak kell ejteni, mint a ず-t. つ után majdnem mindig ezt kell írni egy szón belül. Szóösszetételek határánál nem biztos!

*** Egymás után írtam két azonos ejtésű szót. Az egyik -u végű a másik -ru végű igének számít!

**** A -ru végű きる (kiru) ige azt jelenti ugyan, hogy "(ruhát) visel", de nem használható nyak felett hordott ruhadarabra (pl. sapka), kisebb dolgokra (pl.: kesztyű, cipő) és ékszerekre.