A következő jó pár leckében nem írok semmi olyanról, amiről még nem írtam. Ez persze így nem igaz, de a régi témákról még van bőven mit írni.
Már tudod használni a mellékneveket egyenként, de sok tulajdonságot egyszerre még nem tudsz írni egyetlen dologhoz. Például: はやい たかい ひと nem helyes japánul, pedig magyarul a "gyors, magas személy" akár használható is lenne. Mondjuk valami irodalmi műben, mert azért beszédben ilyet se szoktunk mondani. De ez itt nem a japán novella író tanfolyam (egyelőre). Ahhoz, hogy japánul kifejezhesd amit most írtam, ragozni kell a melléknevet. Semmi bonyolultat nem kell ehhez megtanulni, szinte már tudod amit kell.
Megjegyzés: Valójában láttam már, hogy ragozás nélkül csak egymás mögé írtak 1-2 melléknevet, de nagyon ritka, és nem feltétlen helyes.
Vigyázz, mert most erről az egész ragozgatásról egy picit részletesebb magyarázat következik!
Hogy is nézett ki a melléknév tagadása? はやい → はやくない. Viszont a ない az ある, vagyis a "létezik" ige tagadása. (A はやく önmagában is jelent valamit, amit még csöndben elhallgatok.) A japán nyelvben az eddigi tapasztalataim szerint sok minden valamiféle összetételből jött létre. Nem vagyok nyelvész, és nem is akarok azt játszani, de ha neked egyszerűbb törvényszerűségek szerint tanulni, akkor a japán nyelv rengeteg lehetőséget ad erre. Használni persze csak érzésből lehet egy nyelvet, de megtanulni nem feltétlenül.
Akár melléknévről, akár igéről, akár bármi másról legyen szó, a szavak többségének van egy "töve". Azt kell öntözgetni, hogy kinőjön belőle valami. Az igazi mellékneveknél ez az い előtti rész. Az igéknél az -u hang, vagy a る szótag előtti. A főnévi, vagy nem igazi mellékneveknél pedig eleve a tő van a szótárban. A szótövet többnyire nem lehet önmagában használni, kivéve a főnévi mellékneveknél.
Előfordul, hogy egy rag a főnévből melléknevet csinál, a melléknévből főnevet, az igéből melléknevet vagy főnevet stb. Ha ez történik, utána a kapott szót már úgy lehet használni, mintha olyan szófajú lenne, mint amivé alakult. (De csak olyan mintha!) Így elvileg végtelenszer is használhatnál egy ragot egy szó után. Magyarul is lehetne olyat mondani, hogy világosságosságosságosságosság. Bár ez nem jelent sokat és szerintem nem is helyes. Írtam is korábban, hogy japánul a ない melléknév tagadása lehetne a なくない aminek a tagadása a なくなくない... Hogy magamat ismételjem, ez ésszerű keretek között működik csak.
A főnevek és a főnévi melléknevek után a です ige ragozásával lehet mindenféle hatást elérni, ezért csak ennek a ragozását kell tudni hozzájuk. (Emlékeztető: A です ige egyszerű alakja だ, de rendhagyó.)
Adalék a ragozáshoz: Bár sokszor írom azt, hogy a です "ige" ragozása, valójában könnyebb megtanulni, ha úgy fogod fel, hogy a です az előtte álló szó vagy mondatrész része. Máshogy alakul a sorsa egy melléknév, és máshogy egy főnév után. A hasonlóságok miatt csak leírni könnyebb úgy, hogy a です ragozása. A különböző alakok használata viszont eltérő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése