5. Beszéd

Ideje szót ejteni a japán kiejtésről. A hiragana oldalon már leírtam, hogy nagyjából hogyan is kell a különböző szótagokat ejteni amik egy bizonyos Hepburn átírás szerint íródnak, de ez önmagában még nem elég a tökéletes kiejtéshez! Nyilván csak az lenne elég, ha eredeti japán beszédet hallgatnál, de ha ez nem elérhető, még mindig vannak japán netes rádiók, és különböző weboldalak, ahol lehet beszédet hallgatni. Egyébként nem árt japánul beszélni se.

Kezdem a magánhangzók ejtésével. Azt már írtam, hogy az "a"-nak írt hangokat az "a" és "á" közötti köztes hangként kell ejteni, de azt is röviden, ráadásul kicsit zártabb szájjal, amit elég nehéz megszokni. Az "u" sokszor szinte "ü"-nek hangzik, főleg a nők beszédében. Az "i" és az "u" hangokat ezen kívül a szavak végén többnyire elharapják, mint a です (desu) szóban, ami így "desz"-nek hallatszik. A szavakon belüli alig hallhatóak ezek a hangok a zöngétlen szótagokban (k, s, sh, t, ch, h, p, f mássalhangzók után). Kiejtik őket, csak nehéz meghallani.

Megjegyzés: Az á és ü kiejtése függhet a dialektustól. Például a tokiói dialektusban az á és az ü elég erős, de ez nem jelenti, hogy ez a legelterjedtebb.

A mássalhangzók jönnek! A japán "fu" hang szinte "hu"-ként hangzik el, de mégse ugyanaz. Mondd ki úgy, mintha a "fu"-t mondanád, de ne zárd teljesen a szád. (Azért a "hu"-hoz képest jobban.) Az általam használt Hepburn átírásban használt "r" dialektustól függően r és l között váltakozik. (Ezért is a webcím :p). Úgy rezegtesd a nyelved, hogy közel van a szájpadlás elejéhez, mintha az l hangot mondanád. Mendemondák szerint amikor Hepburn a japán beszédet tanulmányozta, "r"-nek hallotta ezt a mássalhangzót, míg mások az l-re esküdnek. Hepburn olyan környezetben lehetett, ahol az erősebb r hangot használták. A "ni" sokszor "nyi"-nek tűnik.

Már biztos feltűnt, hogy az egyetlen mássalhangzó ami külön állhat az írásban (és a beszédben is), az az "n" hang. Ha a szó közepén van "n", olyankor kis szünet jön utána, még ha nem is olyan, mint egy szavak közötti szünet. Ez azért van, mert a beszédben nincs a magyar értelemben vett hangsúlyozás. Minden szótag egyenlő ideig hallható, még az "n" is. A nyújtott dupla magánhangzók pedig kétszer annyi ideig. (A haiku költészetben például ezt az "egységnyi" időt, és nem a szótagok számát nézik a verssorok hosszánál.)

A japán beszéd mégsem nélkülözi a dallamos hangzást. Beszéd közben a szótagok hanglejtése nagyon fontos. Egyes szavaknál akár a jelentés is függhet a hanglejtéstől. Megint csak azt tudom tanácsolni, hogy hallgass japán beszédet, és figyelj oda erre!